A járási mentőcsoportok


A járási mentőcsoportok megalakításának célja

A térben -, vagy időben elhúzódó védekezést szükségessé tevő veszélyhelyzetek komoly próba elé állíthatják a hivatásos katasztrófavédelmi szervek beavatkozó egységeit. Erre legjobb példa a Csongrád megye legfőbb veszélyeztető tényezőjét jelentő ár -, illetve belvízi védekezés. Akár hetekig, sőt hónapokig tartó munkálatokat igényel egy hosszan levonuló árhullám, vagy egy nagy esőkkel kísért, hirtelen hóolvadást követő belvízhelyzet.

Ilyen esetekben az érintett terület is igen nagy lehet: a 2010. évi belvízvédekezés során például negyvennél is több csongrád megyei település védekezett valamilyen elrendelt belvízvédelmi fokozatban és mintegy 60.000 hektár terület állt víz alatt.

Ehhez hasonló igénybevétel mellett kialakulhat olyan helyzet, melyben a hivatásos erők erői – eszközei nem elegendőek a jelentkező nagyszámú, térben egymástól távol elhelyezkedő káreset azonnali kezelésére. Amennyiben rendelkezésre áll megfelelően felkészített, felszerelt és gyakoroltatott állomány, a hivatásos erők pihentetése, támogatása magas szinten megoldható. Csongrád megyében rendelkezésre állnak a polgári védelmi szervezetek, ám ezen egységek alkalmazása nehézkesebb.

Erre a problémára jelenthet gyors megoldást a járási mentőcsoportok létrehozása.

Járási mentőcsoportok Csongrád megyében

Fsz.

Megnevezés

Megalakulás

Létszám (fő)

Képesség

1.

Kisteleki Járási Mentőcsoport

2013. 08. 20.

25

Ár -, belvíz elleni védekezés

2.

Tisza Volán Járási Mentőcsoport

2013. 08. 30.

32

Műszaki mentés, logisztikai támogatás

3.

Szentesi Járási Mentőcsoport

2013. 09. 14.

36

Műszaki mentés, tűzoltás, vízi mentés

4.

Hmvhelyi Járási Mentőcsoport

2013. 09. 21.

37

Ár -, belvíz elleni védekezés

5.

Mórahalmi Járási Mentőcsoport

2013. 09. 25.

29

Műszaki mentés

6.

Csongrádi Járási Mentőcsoport

2013. 09. 28.

36

Ár -, belvíz elleni védekezés

7.

Négy-Határ ’99 Járási Mentőcsoport

2013. 10. 16.

25

Ár -, belvíz elleni védekezés

ÖSSZESEN:

220 fő

 

 

 

A járási mentőcsoportok létrehozásának folyamata

  1. Az alapgondolat

      A járási mentőcsoportok létrehozásának gondolata nem előzmény nélküli: az alapgondolatot a megyei rendeltetésű önkéntes mentőcsoportok 2012 –ben kezdődött szervezése, megalakítása adta. A megyei mentőcsoportok (Csongrád megye mentőcsoportja a MAROS MENTŐCSOPORT) létrehozásával a hivatásos katasztrófavédelmi szervek olyan kapacitásokat, képességeket tudnak bevonni a mentési tevékenységekbe, melyekkel eddig nem, vagy csak korlátozott mértékben rendelkeztek. A segíteni tudó -, és akaró, a szolgálatot önkéntesen vállaló, képzett mentőerőnél aligha található ütőképesebb beavatkozó erő. A megyei rendeltetésű mentőcsoportok „területi polgári védelmi szervezetek”, vagyis megalakításukról a megyei védelmi bizottság elnöke gondoskodik, illetve megyén belül a csoport alkalmazását is elrendelheti.

  1. A gondolat papírra kerül

      A megyei mentőcsoportok rendszerét követve folyt a járási csoportok életre hívása is. Ezek a csoportok szintén területi polgári védelmi szervezeteknek minősülnek, ám míg a megyei mentőcsoportok az adott megye teljes területén alaphelyzetben bevethetők (mi több, külön engedéllyel megyén kívüli alkalmazásuk is lehetséges) a járásiak döntően az adott járás területén jelentkező veszélyhelyzetek kezelésében játszanak szerepet.

Természetesen előfordulhat megyei szintű alkalmazás is, hiszen a járások viszonylag jó körülhatárolható területen belül fekszenek, és hiba lenne a közigazgatási határok rigorózus értelmezése, amennyiben olyan jellegű segítségre van szükség melyet egy másik járás mentőcsapata tud biztosítani.

A cél mindenképpen az, hogy az összetett, akár egyidejűleg több helyen jelentkező veszélyhelyzetek jelentette kihívásra profiltiszta, rugalmas, könnyen mozdítható egységek válaszoljanak, melyek képességei a kialakult helyzetnek megfelelően jól kombinálhatók.

A tervezés, a megalakítás mihamarabbi megkezdése érdekében 2013 nyarán a polgári védelmi szakterület munkatársai megkezdték a vonatkozó szabályzók kialakítását. Ennek eredményeként 2013. július 31 –én kiadásra került az 50/2013. számú főigazgatói intézkedés, amely megteremti a járási mentőcsapatok megalakításának, felkészítésének, rendszerbe állításának, gyakoroltatásának és alkalmazásának kereteit.

  1. A papírtól a gyakorlatig

      A rendező elv tehát az, hogy Csongrád megye mind a hét járása rendelkezzen olyan, a hivatásos mentőerők kiegészítésére, támogatására alkalmas mentőcsoporttal, mely az adott járás veszélyeztetettségének megfelelő képességekkel, erőkkel – eszközökkel rendelkezik.

Mint már említettük, megyénk fő veszélyeztetettségét a vizek kártételei jelentik. Rövidlátó gondolkodásra vallana azonban, ha kizárólag ár -, illetve belvízi védekezésbe bevonható erőket alakítanánk meg, hiszen a fő veszélyeztető tényezők mellett bőven akadnak olyanok is, melyek – bár nem feltétlenül jelentenek egyszerre olyan mérvű, a lakosság akkora tömegeit fenyegető veszélyeztetést, mint például egy árvíz – nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. Ilyenek például a viharok,melyek már nem kizárólag a nyári időszak veszélyforrásai: az utóbbi években sajnos igen komoly, akár országrészeket megbénító hóviharokra is volt példa. Előfordulnak olyan közlekedési balesetek,vagy fennakadások is, melyek egyidejűleg nagyszámú sérülttel járnak, esetleg több tucat úton rekedt ember azonnali elhelyezését, ellátását igénylik. Megyénk egyes nyugati területeit komoly, egybefüggő erdők, fásítások borítják, az ott keletkező esetleges tüzek a biomasszában csak nehezen helyrehozható károkat okozhatnak, lakóingatlanokat veszélyeztethetnek.

A felelős tervezéshez elengedhetetlen egyfelől a veszélyforrások figyelembe vétele, másfelől a rendelkezésre álló kapacitások, lehetőségek felmérése. A Csongrád Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság polgári védelmi szakterülete a fentiek figyelembe vételével megyénk területe vonatkozásában hét járási mentőcsoport megalakítására intézkedett.

  1. A mentőcsoportok gyakoroltatása

 

      A vonatkozó szabályzók értelmében a mentőcsoportok többlépcsős gyakorlati felkészítésen mennek keresztül.

Először a mentőcsoport várható feladatai ellátásának alapvető fogásait gyakorolják, majd az elsajátított fogásokat egy – egy beállított helyszínen ismétlik át. Ezt követően már komplex szituáció jelenti az elvégzendő feladatot. Az elméleti –és gyakorlati felkészítést követően a mentőcsoport rendszerbe állító gyakorlaton bizonyítja a felkészítő foglalkozásokon elsajátított ismeretanyag ismeretét.

A rendszerbe állító gyakorlatot követően kerül sor a minősítő gyakorlatra. A minősítést a BM. Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által kijelölt, az ilyen jellegű feladatok ellátásában jártas, nyilvántartott szakértő végzi, a Főigazgatóság által kidolgozott Nemzeti Minősítő Rendszer szempontjai alapján.

A minősítő rendszer hivatott szavatolni, hogy a hivatásos katasztrófavédelmi szervekkel közösen csak kiképzett, jól felkészített egységek végezzenek beavatkozásokat. Erre azért van szükség, mert régebben többször előfordult, hogy magánszemélyek, önkéntesek „saját szakállukra” kezdtek munkálatokba egy – egy káreset felszámolása során. A kárterületen kontroll nélkül végzett, szakszerűtlen tevékenység akár életveszélyes helyzetek kialakulásához is vezethet. A minősítési rendszer ezen eseményeknek szab gátat.

Más okokból is fontos a minősítés megszerzése: katasztrófavédelmi eszközökre tevékenységekre a BM. Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság által kiírt pályázatokon napjainkra már kizárólag a Nemzeti Minősítő Rendszernek megfelelt mentőcsoportok vehetnek részt. A pályázatokon elnyert összegek a mentőcsoportok működéséhez komoly segítséget jelenthetnek, de mindenképp szükséges, hogy olyan egységek jussanak támogatáshoz, melyek bizonyítottan a katasztrófák elleni védekezés ügyének szolgálatára fordítják azt.