Hódmezővásárhelyi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság


Hódmezővásárhelyi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság

Cím: 6800 Hódmezővásárhely, Szent István tér 1.
e.mail:
hodmezovasarhely.hot@katved.gov.hu
Telefon: 06 (62) 535-180, 06 (62) 241-233
Telefax:06 (62) 535-185



 

A tűzoltóság története Hódmezővásárhelyen

 

A város tűzoltóságát bemutató dokumentumokat az 1700-as évekig visszamenőleg sikerült feltárni. Az ezt megelőző időkről sajnos nem maradtak fenn írásos emlékek, ami persze nem azt jelenti, hogy addig nem harcoltak az emberek a tűz ellen helyi szinten.

1709-ben Bercsényi Miklós haszonbérletbe adja Károlyi Sándornak a csongrádi uradalmat és vele együtt Vásárhelyt is. A későbbiekben Károlyi Sándor grófi címet szerzett és mellé teljes jogot az uradalom irányítására.

Csongrád vármegye 1771-ben elrendelte a tűzoltó felszerelések számbavételét, amiből kiderült, hogy döntő fontosságú eszközök hiányoznak, köztük a gépi fecskendő teljesen.
Vásárhely 3 vízhordó kocsival, 30 vasabroncsos favödörrel, 6 kisebb kézi tömlővel, 3 nagy és 5 közepes létrával valamint különböző kéziszerszámokkal rendelkezett.

A városi tanács 1792-ben hozott határozatot vízipuska készíttetéséről. Bíztató kezdet volt, de még nem jelentett megoldást a nagy tűzvészek elhárítására.

1808. júl.30-án a várost történetének legpusztítóbb tűzvésze sújtotta. A Szentesi u. tabáni oldalán egy nádfalkerítés véletlenül tüzet fogott. A nagy szárazság és az erős szél miatt gyorsan terjedt Kelet felé, végül az Újtemplomnál sikerült feltartóztatni. A tűzvészben 231 ház közöttük iskola és templom- 18 műhely, 12 szárazmalom összesen 1150 épület égett le. A Károlyiak a károsultaknak Újvároson mérettek telkeket.

1824-ben a tarjáni tizedben 122 ház vált a tűz martalékává. Több, mint 1000 lábasjószág veszett oda.

Öt évre rá 1829. máj. 31-én a tabániakat sújtotta nagyobb tűzvész. Vigyázatlanságból egy ól gyulladt ki és 2-3 óra leforgása alatt 189 ház pusztult el közöttük a Városháza és az uradalom Sas vendéglője is ami ekkor még földszintes volt, 1830-ban egy emeletesre építették újjá.

1835-ben az oldalkosári Tóaljon is gondatlanságból támadt tűz, ekkor 167 ház esett áldozatul.

A 19. sz. első fele a város tűzrendészetének tekintetében lényegesebb szervezeti változások nélkül, de a tárgyi feltételek fokozatos javulása jegyében telt el. Ezt az is indokolttá tette, hogy a város lakossága megközelítette a 35 főt, a házak száma pedig meghaladta a 4000-t.

1850-ben az újonnan felállított közigazgatás felmérte a város közkútjainak állapotát, ezek közül 11 kút kisebb-nagyobb javításra szorult. Rendbe kellett hozatni a vízipuskákat is.

A megyefőnök utasítására a város 1852-ben beküldte tűzoltási rendszabályait. A két református templom tornyában felváltva két-két toronyőr teljesített szolgálatot, ők voltak a tűzőrök. Ezen kívül a városban volt 24 éjjeliőr akiknek a figyelme a tűzön kívül a közbiztonságra is kiterjedt

Oltóeszközök: 6 fecskendő, 6 csákány és 24 bőrveder. Ezeket az eszközöket a Városházán tárolják. Az oltószemélyzet a város cselédei és a kéményseprő volt. A fecskendőket az úgynevezett lándzsások kezelik, akik erre nappal és részben éjjel készültségben voltak. A fecskendők elé a fogatokat a város lovaiból állítják ki. Az oltást a város főkapitánya és alkapitányai irányították. Tűzvész esetén a személy- és vagyonbiztonságra a csendőrség felügyelt.

A kedvezőtlen tapasztalatok 1854-ben szükségessé tették a város tűzoltási mechanizmusának felülvizsgálatát. A főszolgabíró a kéménytüzek megelőzése érdekében elrendelte a kémények felülvizsgálatát és a nem megfelelő kémények lebontását. Megvizsgálták ,hogy hogyan lehetne csökkenteni a vonulás idejét,mert mire a fecskendőket -az akkor még- a város egyik végén lévő Városházáról a messzebb lévő részekre kivontatták,akkorra már az értékek porig égtek. A fecskendőkhöz nem értők ügyetlensége pedig nem csak az oltás sikerességét kérdőjelezte meg,hanem gyakran az eszköz is használhatatlanná vált. A szakszerű kezelést biztosítva ebben az évben felszólították a céheket, hogy soraikból 12 alkalmas egyént adjanak, akik időnként gyakorlatoznak, vész idején pedig kezelik a fecskendőket.

1856-ban az Epreskertet jelölték ki a tűzoltószerek és a vízipuskák állomáshelyéül. Horváth Lajos asztalosmester, kiszolgált huszárkáplár felügyelte a szereket és tűz esetén irányította az oltást. Lakást és évi 50 pengőforint fizetést kapott. Még ebben az évben decentralizálták a tűzoltóeszközök elhelyezését a város hat pontjára ( Tarján,Tabán,Szentesi u. ,Epreskert,Susán és Újváros ) 1-1 tárolószínt építettek. A felszerelések kezelőit évi 40 forint fizetéssel alkalmazta a város.Tíz iparosnál 1-1 kistalicskás fecskendőt is elhelyeztek ( 1880-ban már tizenhat iparosnál volt).

Az úgynevezett puskaszínek felszerelése általában a következőkből állott (1870-es adat) nagy vízipuska festett lajtkocsival, létra, 1-6 vasvödör.

A Városházán volt még 1 szivattyús vízipuska, 2 nagy vízipuska, 1 kis kádas gyalog vízipuska, 3 vízhordó lajt, csáklyáskocsi, 6 csáklya valamint 24 vasvödör. A város területén 55 felszerelt ásott kút biztosította az oltáshoz szükséges vizet.

1862-ben megtiltották a város belterületén a szalma és szénatárolást. Akik nem hordták ki a városszéli szérűskertbe, azokat megbüntették.

A városban először 1872-ben alakult önkéntes tűzoltó egylet 70 taggal, egy fő és egy altiszttel, egy segédtiszt és minden tíz emberre egy őrparancsnok.

1872. jún.11-én a választmányi ülés úgy dönt, hogy a tűzoltó egyletbe csak ajánlás útján lehet belépni. Tűzoltójelvényt 15 krajcárért lehetett vásárolni. A közgyűlés egyhangúlag Takó Ferencet választja főparancsnoknak.

1873. jan.31-én a kiküldött bizottság az állományt szakaszokra osztja:- kúszók, szivattyúsok, rendőrök. 1873 végén 11 őrparancsnok volt és mindegyik alá 5 fő beosztott tartozott.

1875-ben az önkéntes tűzoltó egylet kérte a tanács engedélyét a városi közkórház udvarán egy gyakorló mászóház megépítésére. Ennek építését csak 1881-ben engedélyezték a Hajdani kertben Újvároson. Szalárdi Jánosné 500 forint adományából emelték.

1878-ban egymást érték a városban a tűzesetek. 1878 és 1882 között összesen 46 tűzesetet jegyeztek fel melyek közül 44 véletlen, 1 gyújtogatás, 1 pedig villám által következett be, emberéletet egy sem követelt. Az épületek közül 13 volt biztosítva. A biztosító által kifizetett kár 1880 és 1883 között 2832 forint volt.

1880-ban a törvényhatóság maga alakított rendszeresen működő tűzoltóságot, melynek tagjai fizetést és egyenruhát kaptak. Az önkéntesek segítették a hivatásosok munkáját.

A városi tűzoltótestület létszámát 1884-ben 6 főről 8-ra emelték. A tűzoltók főparancsnoka a rendőrkapitány volt, hozzá tartozott a város tulajdonában lévő tűzoltóeszközök felügyelete is.

1885-ben már az első két hónapban 6 tűzeset volt. Egy napvilágot látott cikk a sikertelen tűzoltások okát abban látta,hogy a nagykiterjedésű város 8 tűzoltója nem képes eleget tenni a követelményeknek. Rossz és primitív a tűzjelzés módja,a régi „bakter systéma” (toronyőrök harangozása) idejét múlt,mert csak akkor harangozhattak ha a füstön kívül lángot is láttak. Kevés költséggel berendezhető lenne villanytávíró és telefon,amin a tűzőrségnél volna jelzendő a vész. Nem csoda, hogy későn értek ki kis létszám, nagy terület- a legnagyobb igyekezettel is legalább fél óra volt mire a helyszínre vonultak. A cikk írója az Újtemplomba 1 toronyőr, Újváros és Susán védelmére 3-4 tagú tűzőrség felállítását javasolta.

1887-ben Nagy Sándor főkapitány négy új tűzoltói állásra és egy mozdonyfecskendő beszerzésére tett előterjesztést. A város első mozdonyfecskendőjét még 1877-ben vásárolták. 1887-ben a városnak 10 tűzoltója és 2 mozdonyfecskendője volt. A közgyűlés a következő évre még négy tűzoltó alkalmazását és egy mozdonyfecskendő beszerzését határozta meg.

1888. évi Czégényi-féle térképen négy helyen jelöltek fecskendő színeket. Tarjánban a Királyszék és Kard u. sarkán, Tabánban a Cserép, a János és a Szerencse u. találkozásánál, az Új utcai tizedben a Kutasi úton, Újvároson pedig a Csomorkányi és Kölcsey utcák közötti Lelei úton.

1890-ben jelent meg a város új nyomtatott tűzoltó szabályrendelete. Egy tűzoltó évi fizetése 230 forint és ruhailletmény volt. A tűzoltóság szervezete egy parancsnokból, két őrparancsnokból, két csővezetőből és húsz köztűzoltóból állt. A létszám emelése mellett a technikai színvonal is javult. Az Ótemplom toronyőrségét ellátó tűzoltót villamos jelzőkészülék kötötte össze az őrtanya helyiségével. A tűzifogatokat célszerű és könnyen kezelhető szerszámokkal látták el.

1892-ben 37 tűzesethez vonultak. A főparancsnok továbbra is a rendőrkapitány volt, de 1892. jan.1-ével a már kinevezett tűzoltóparancsnok Kádár Henrik önállóan irányította a tűzoltást és a gyakorlatokat. Ebben az évben sor került egy vas szerkocsi beszerzésére is. Az önkéntesek továbbra is részt vettek a tűzoltásban.

A tűzoltó őrtanyát 1894-ben az új városi székház tornyába helyezték át. 17 belső és 11 külső tűzesethez vonultak.

Az 1894-ben feloszlott önkéntes polgári tűzoltó egylet 2142 forint 61 krajcár vagyonát a városi hivatásos tűzoltóság baleset elleni biztosítására és a szerencsétlenül járt tűzoltók családjai megsegítésére szolgáló alapra ajánlotta fel.

1896-ban 26 főből álló tűzoltóság összesen 25 tűzesethez vonult. Külterületen lényegesen több volt a tűzeset és a kár is sokkal nagyobb volt.

1900-ban két vaslajtot és két kisebb szivattyút szereztek be. Tervbe vették egy új tűzoltólaktanya építését. Részben a tűzoltók végezték a város kijelölt útvonalainak seprését, tisztítását. Ez alól felmentést kértek a tanácstól. Kádár Henrik tűzoltóparancsnok kérte a tűzoltószín újrazsindelyezését és körülötte szilárd téglaburkolat elkészítését.

1900-ban állították be Scholotta Ernő budapesti gyárostól rendelt mentőkocsit.

A tűzoltóság a tűzhöz történő vonulás mellett tűzrendőri helyszínelést, színházi és mozi őrséget, kéményégetést sőt még fertőtlenítést is végzett.

A tűzoltólaktanyát az anyagi nehézségekre hivatkozva nem építette meg a város, de 1901-ben megvette özv. Solti Károlyné, Hódi Pál u.8. szám alatti házát a tűzoltóság, a városi istálló és a kocsiszínek elhelyezésének céljából. A ház egyáltalán nem felelt meg a követelményeknek, de ennek ellenére több, mint 30 évig maradt benne a tűzoltóság.

1902-ben miniszteri hozzájárulással telefonvonalat létesítettek a Városháza tornya és a tűzoltólaktanya között.

Ebben az évben a tűzoltóparancsnok tervei alapján a helybéli iparosok készítettek egy szerkocsit. Budapestről szereztek be egy Gráczi dugólétrát és egy Magirus-féle füstvédő készüléket.

1903-ban beszereztek egy 400 m-es kender tömlőt és megrendeltek egy gépezetes tolólétrát. A Braun-féle tolólétra 24 m-es volt.

1908 szeptemberében kigyulladt a tarjáni gőzmalom, itt csak a gépház menekült meg.

Kádár Henrik tűzoltóparancsnok által tervezett mászótorony 1910-ben épült fel a laktanya udvarán.
1910-ben a polgármesterhez beadott jelentésből kiderült, hogy a belvárosban lévő emeletes épületek oltási munkáihoz a tűzoltóság nem rendelkezik megfelelő eszközökkel. A kézi nyomással működő fecskendők nem voltak képesek a vízsugarat a magasabb épületek tetőszerkezetére felnyomni.

1911. júniusában 19 év szolgálat után Kádár Henrik tűzoltóparancsnok 63 évesen infarktusban elhunyt.

1911. júliusában felborult egy tűzoltókocsi. A balesetben három tűzoltó és egy rendőr sérült meg. Pokomándi Gábor tűzoltóparancsnok tiszteletdíjának emelését kéri a közgyűléstől, amit 1921 januárjában emelnek 6.000 koronára.

1912-13-as években a külterületi tüzek többszörösei voltak a városban előfordultakénak.

1914. nov.6. este 7 óra 10 perckor leégett az 1905-ben épült Fekete Sas szálloda tetőszerkezete,amely kiugróan magas kárt okozott.

1921. márc.20. a Kalmár-féle rostagyárban tűz ütött ki. Az ott lévő munkások és katonák gyors fellépése megakadályozta a tűz továbbterjedését, így a tűzoltóknak már csak kevés dolguk akadt.

1921. márc.31. a Mária Valéria utcai óvoda tetőszerkezete égett. A közösség segített a bútorok mentésénél.

1922. szept.14. Kiss Pál elvégezte az Országos Tűzoltótiszti Tanfolyamot és őt bízták meg a tűzoltóparancsnoki teendőkkel.

A Ganz Danubius Gépgyár a felszerelések kiegészítésére tett ajánlatot. Egy motoros fecskendőt 94.000.000. koronáért kínált.

1926-ban Dr. Soós László polgármester vízgyűjtő medencék építését javasolja.

1939-ben lebontották a tűzoltó laktanyát és a tűzoltóság átköltözött az addigi Szarvas szállóba, ahol a két világháború között zeneiskola valamint anya és csecsemő védőintézet is működött. Ez az épület ad otthont a mai napig is a tűzoltóságnak.

Ekkor a létszám: egy főparancsnok, négy altiszt és húsz beosztott tűzoltó

A megállapított rendelet szerint akkor helyes a tűzoltók létszáma, ha minden 2000 kataszteri hold területre 1 fő esik.

1940-ben a létszám: -egy főparancsnok, egy törzs tűzmester, egy tűzmester, négy csővezető, öt gépkocsivezető, tizennégy beosztott tűzoltó.

1941-ben a létszám. -egy főparancsnok és huszonhét beosztott.

 

1946-ban történt meg a tűzoltóság államosítása.