14 évtizede Makó város szolgálatában

A laktanya falai között, a jelenkor tűzoltói méltatták a múlt hőseit. A rendezvényen a tűzoltókkal ünnepeltek a társzervek képviselői is. Balogh Róbert tűzoltó alezredes, a makói parancsnokság parancsnoka a rendezvényre meghívta Makó város polgármesterét, a makói járási hivatal vezetőjét, a makói rendőrkapitányság vezetőjét, illetve a tűzoltók szomszédságában szolgálatot teljesítő mentők vezetőjét is. A Csongrád-Csanád Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója, Szatmári Imre tűzoltó dandártábornok mellett jelen volt a vármegye mindkét kirendeltség-vezetője, valamint az összes hivatásos tűzoltóság parancsnoka is vármegyénkből. 

A rendezvény Farkas Éva Erzsébet polgármester asszony megnyitóbeszédével indult. Kiemelte, hogy szinte napi szintű munkakapcsolatban van az önkormányzat a tűzoltósággal. Hangsúlyozta, a tűzoltók és a társszervek magas szakmai színvonalú szolgálata kell ahhoz, hogy a makóiak nyugodtam hajtsák álomra a fejüket minden egyes nap. Méltatta a múlt és a jelenkor tűzoltóit és a hivatás sokszor komoly veszélyekkel tűzdelt szépségeit.

Balogh Róbert tűzoltó alezredes beszédében a múltba tekintett vissza. Beszámolója érdekes időutazás volt az 1884-es évektől egészen napjainkig. A parancsnok kiemelte, hogy a napjainkhoz vezető út nem volt zökkenőmentes. Minden időszakban, minden nemzedéknek megvolt a maga küzdelme, de hittel, kitartással és kemény munkával úrrá lettek a nehézségeken. A mai sikerekhez kellett elődeink hite, elszántsága és példaértékű hivatástudata. 

Az ünnepséget a kiszombori általános iskola diákjai, Szabó Nóra és Varga Levente egy-egy verssel színesítette. 

A pohárköszöntőben pedig Szatmári Imre tűzoltó dandártábornok emelte ki, hogy mennyire fontos az, hogy a tűzoltók folyamatosan fejlődjenek, hiszen a mai modern eszközök és a megváltozott környezet a tűzoltótól is folyamatos fejlődést igényel. 

A tűzoltók imája 

„Kötelességem teljesítése közben

Ó Istenem, ha bármikor láng csap fel,

Adj erőt, hogy megmenthessem az életet, 

nem számít, mennyi idős is legyen.

Segíts, hogy átölelhessem a gyermekemet, mielőtt túl késő,

Vagy megóvjak egy embert a szörnyű végzettől.

Tégy képessé arra, hogy meghalljam a leghalkabb segélykérést,

És gyorssá, és kellően ügyessé, hogy eloltsam a tüzet.

Hogy töltsem be szerepemet, és 

hogy adjam a legjobb önmagam,

Hogy megvédjem az embereket és javaikat.

És ha a Te akaratodból elveszítem az életem,

Vedd védelmező karodba családom, s szeretteim.

Ámen” 

Isten éltesse a makói tűzoltókat! 

Fotó: Molnár Krisztina/Csongrád-Csanád VMKI