„Tűzoltóparancsnokként sem tudom elengedni a sugárcsövet” - interjú Hódmezővásárhely új tűzoltóparancsnokával
2021. április 23. 09:57
Április elsejétől új kinevezett parancsnoka van a hódmezővásárhelyi tűzoltó-laktanyának. Kovács Ferenc tűzoltó őrnagy szentesi szolgálatparancsnoki pozíciójából érkezett a szomszédos város tűzoltóságának parancsnoki székébe. Beosztott tűzoltóként vette fel élete első szolgálatát, most vezetőként ötvenhat bajtársáért vállalt felelősséget. Az őrnagy megbízott parancsnokként január tizennyolcadika óta látta el új feladatait, mi április elsejei, hivatalos kinevezése után kerestük fel az irodájában.
– Hogyan és mikor lett belőled tűzoltó?
– Több munkahelyem is volt, de egyik sem tartogatott számomra kihívást. 2008-ban éreztem, hogy váltanom kell. Február tizennyolcadikán szereltem fel az akkori szentesi önkormányzati tűzoltósághoz, ahol életemben először végre a helyemen éreztem magam. Azt gondolom, hogy az elmúlt évek bebizonyították: jól döntöttem. Felemelő érzés bajba jutott embereken segíteni.
– Hogyan teltek az első évek a szentesi tűzoltók között?
– Már akkor is imádtam a munkám, a káresemények felszámolása kapcsán igazi bajtársi kapcsolatok alakultak ki. 2011-ben különlegesszer-kezelő lettem, majd rá egy évre szerparancsnoki kinevezést kaptam. 2012 végén tisztté avattak, így rajparancsnok lehettem. 2014 első napján bíztak meg a szolgálatparancsnoki feladatokkal.
– Rólad lehet tudni, hogy nemcsak gyakorlod a hivatást, hanem különféle szakmai versenyeken is megméreted magadat és a csapatodat, szívügyed az ifjúságnevelés és a sportokban is jeleskedsz…
– Igen, rendszeres résztvevői voltunk a tűzoltó versenyeknek. Rögtön a legelső versenyünkön, 2009-ben a csapatom az első helyen végzett, én pedig elvihettem az egyéni kategória legjobbjának járó díjat. Innentől kezdve nem volt megállás: évente többször, az ország minden pontján versenyeztünk. Az alapos felkészülést szinte minden esetben dobogós helyezésekre váltottuk. 2015-től már irányítóként szerveztem a csapat részvételét. A siker nagyon összekovácsolt bennünket, szakmai fejlődésünk mellett emberileg is sokat tanultunk egymástól. Ezeken a versenyeken, valamint a hazai és nemzetközi gyakorlatokon olyan szakmai tudást és tapasztalatokat szerezhettem, amelyek az eddigi pályafutásomat nagymértékben segítették. Idősebb, gyakorlottabb tűzoltókkal találkozhattam, akiktől sikerült ellesni a szakmai fogásokat.
És igen, több éve tagja vagyok a szegvári önkéntes tűzoltóságnak, emellett évekig vezettem a Szentesi Tűzoltók Hagyományőrző Egyesületét is. Célunk elsősorban a fiatalabb generáció nevelése és felkészítése volt.
Szabadidőmben sem volt megállás: neveztem a tűzoltó lépcsőfutó versenyre, szerepeltem az orosházi TFA megmérettetésen, futottam a szegedi Tisza-parti extrém futóversenyen is, valamint tűzoltó csapatként bajtársaimmal többször teljesítettük már az Ultrabalatont is.
– Hogyan éled meg a parancsnoki kinevezést egykori szolgálatparancsnokként?
– Új kihívások elé állított ez a beosztás, de az új munkaköröm nem áll olyan távol a régitől. A hódmezővásárhelyi állomány kiváló, sokat segítenek, mindenben partnerek. Több bajtársammal már ismertük egymást, volt, akikkel közös mentésben vettem részt, másokkal pedig az egyetemen találkoztam. Nem volt ismeretlen az új helyzet sem nekik, sem nekem. Ez sokat segített.
– Te vérbeli tűzoltó vagy… hiányzik-e a vonulás?
– Persze, nagyon. Ha érkezik egy riasztás, azonnal a híradóügyeletre megyek és informálódok. Az elmúlt két hónapban volt pár olyan káreset, ahova és is kimentem, de amit szolgálatparancsokként is nehéz volt leküzdenem, az most is megvan: nem tudom elengedni a sugárcsövet.
– Szentesi kollégáid hogyan fogadták, hogy elmész tőlük?
– Az elmúlt hét évben egy kiváló csapatot sikerült felépíteni, mely természetesen nem csak az én érdemem, kellettek hozzá a fiúk is. Mikor megtudták, hogy távozom, készültek a búcsúzásra, de a járványhelyzet miatt ez elmaradt. Az utóbbi egy-két évben a sokéves munka eredményeként már fél szavakból is értettük egymást, tudták mire gondolok, mit akarok. A káresemények felszámolása során kimagasló munkát végeztek, valamint a versenyekre is velem tartottak. Az utolsó 24 órás szolgálatomban egy nyolcadik emeleti lakástűz riasztását játszották el. Mikor kérdeztem a gépjárművezető kollégát, hogy hol vannak már a többiek, akkor jöttem rá, hogy bizony felültettek. A riasztólap azóta a falon lóg ereklyeként.
– Említetted, hogy otthon már rég átvették a parancsnokságot tőled…
– 2019-ben nősültem, majd 2020 júliusában megszületett a kisfiunk. Azonnal átvette itthon a parancsnoki feladatokat. A most nyolchónapos legény tökéletes vezető lenne, hibátlanul osztja a feladatokat az édesanyjának és nekem is. Az új időbeosztásom mellett minden délután láthatom a családomat, így ez a változás mindenkinek jót tett.
Molnár Krisztina tűzoltó főhadnagy
Fotó: Kovács Ferenc/archívum
