Általánosságban a helyreállításról

Az elmúlt évtizedekben egyre gyakoribbá váltak a rendkívüli időjárási helyzetek, intenzív szélviharok, felhőszakadások, ár- és belvizek, jégverések az ország csaknem egész területén pusztítottak. Ezek nyomán különböző jellegű és mértékű károk keletkeztek az ország szinte egész területén.
Az állam, az önkormányzatok és az egyének tulajdona egyaránt sérült. Utak, hidak, árvízvédelmi létesítmények, közművek és magántulajdonú lakóingatlanok rongálódtak meg. 
A lakhatás elemi feltételeinek megteremtése – visszaállítása – gyakran (különös tekintettel egyes régiók gazdasági, szociális és foglalkoztatottsági tényezőit figyelembe véve) meghaladta a károsultak és a települési önkormányzatok lehetőségeit

Felvetődik a kérdés, hogy egy természeti katasztrófát követően hogyan és milyen keretek között történik a kárrendezés? Polgári jogi megközelítésben a kialakult károk rendezése szempontjából három fogalmat különböztethetünk meg: kártérítés, kártalanítás, valamint kárenyhítés. A polgári jogi kártérítési felelősség alapvető feltételei: a jogellenesség, a felróhatóság, a kár, valamint az ok okozati összefüggés a kár és a felróható tevékenység vagy mulasztás között.
Kártérítés esetén a kár jogellenes magatartás következménye, felróható, és ok okozati összefüggés áll fenn a jogellenes magatartás és a kialakult kár között.

Kártalanítás esetén a kár ténye ugyan bekövetkezett, ám a károkozás jogszerűen következett be. A kártalanítás tehát nem jogellenes magatartáson alapul, sokszor inkább egy szükséghelyzet következménye.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény törvény 6:519. § alapján: "Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni." Következésképpen a természeti csapások következményeinek felszámolására sem a Kormánynak, sem az EU-nak nincs jogszabályon alapuló kötelezettsége. Ennek ellenére, különösen súlyos természeti vagy civilizációs csapást követően az érintett lakosság létszáma, a károk mértéke, az érintett térség gazdasági, foglalkoztatási, szociális helyzete alapján a Kormány önként vállalhatja, hogy költségvetési támogatást nyújt a kialakult károk enyhítéséhez.

A kárenyhítés nem kártérítés, összege nem feltétlenül fedezi a károsult teljes kárát, annak esetleg csak egy részét. Kárenyhítés esetén egy harmadik személy vállalja, hogy a kialakult kár megtérítésének egészét vagy egy részét fizeti meg, ahogyan például a Kormány a 2010. május-júniusi árvíz, vagy a 2010. október 4-i vörösiszap-katasztrófa utáni helyreállítás és újjáépítés estében önként tette.

A fennálló helyzet javítása az állampolgárokra is feladatot ró. A természeti csapások megnövekedett valószínűsége miatt ösztönözni kell az állampolgárokat az öngondoskodásra, ezzel csökkenthetik a bekövetkező károk mértékét.

- Vis maior támogatás az önkormányzatok részére